MEGÉRKEZTEM!!!!

Amíg még friss az élmény, gyorsan elmesélem milyen volt az utam. Bár nincs egyelőre netem, úgyhogy valószínű Ti ezt később fogjátok csak olvasni…

Hétvégén kaptam egy ímélt a wizz-airtől, hogy emlékeztetnek, hogy hétfőn utazom, és kérik, hogy a szokásosnál korábban legyek kinn a reptéren, mert nagyon sokan utaznak, így legkésőbb másfél-két órával 6óra előtt már kezdjem meg a becsekkolást. Így negyed 4-kor keltünk…cserébe viszont tényleg nagyon pontosan felszállt a gép. Az utat jóformán végigaludtam, de ahogy néztem a többi utastársam is (nem véletlen, a reggel 6 óra mindenkinek korán van…). Viszont szerencsére felébredtem amikor a pilóta mindenféléről mesélt. Például felhívta a figyelmünket, hogy a napkeltét kétszer olyan hosszan láthatjuk, mivel pont annak ellenkező irányba megyünk. És tényleg, hátrafelé néztem ki az ablakon és eszméletlenül szép volt onnan 11ezer méter magasból –piros, narancssárga ezernyi árnyalatai, sőt még zöldet is láttam!!! Sajnos lefényképezni nem tudtam, de látogassatok meg, és akkor Ti is személyesen megtapasztalhatjátok! ;)

Lutonban is minden simán ment, bár elsőre nem találtam azt a busztársaságot, akiknél vettem on-line a buszjegyemet Londonba, de kiderült, hogy más társaságokkal is szerződésben vannak, úgyhogy elmehetek azzal, amelyik épp az orrom előtt áll.

London tényleg olyan, mint a filmekben –tipikus házak, szűk utak, és sablon emberek –legalábbis ez az első benyomásom, de mindenképp vissza szeretnék menni, hogy ezt ellenőrizzem :P

Viszont az egyetlen nehézség is itt volt: ugyanis képzeljetek el egy utcát, ahol minden méteren buszok parkolnak, az utca egyik végén van a hatalmas vonat pályaudvar, valahol középtájon meg távolsági buszpályaudvar. Három embert kérdeztem meg, hogy merre induljak (annak ellenére, hogy Balázzsal 23-én még google earth-on megnéztük mi merre van, de azt hiszem az ellentétes irányok zavartak elsőre össze –ha erről fordult meg a busz, akkor tuti a másik irányból jöttünk –de nem…), és mindhárman mást mondtak. De nyert a buszvezető-nem hiába, szakmabeli.

Viszont miközben tekeregtem, a kisbőröndöm lába szegényke kitört, a karom pedig iszonyúan fáj a nagy, 32kilós hurcibálásától –ja, képzeljétek, még Londonban is vannak kátyúk! Szóval néha meg kellett állnom magamhoz térni, de végül fél-háromnegyed óra alatt megtaláltam az én buszállásomat. Elértem volna a hamarabbi buszt, de azért felárat kellett volna fizetni, nekem meg nem kellett sehova se rohannom, így bevackoltam magam a Victoria Coach Station-ben. Minden szociológusnak ajánlom, hogy egyszer tegye meg, mert eszméletlen érdekes figurákkal van tele! :D

Az utolsó része az utamnak nagyon jó volt! Persze aludtam, nézelődtem –gyönyörű zöld angol réteken aranyos dagi barikák százai, fekete lovak, és szerencsére a nap is sütött. Azon viszont meglepődtem, hogy elmentünk néhány építkezés mellett és nem modern hátakat építenek, hanem még most is a tipikus vöröstéglás keskeny brit házakat. Nem szólt nekik senki, hogy léteznek más lehetőségek is a világon??

Mikor megérkeztem, szerencsére várt már a magyar srác, akivel még otthon felvettem a kapcsolatot, úgyhogy onnantól meg voltam menekülve –cuccok lepakolása, a kolim kulcsát minden további nélkül megkaptam, pedig aggódtam, mert még mindig nem tudtam regisztrálni az egyetemi rendszerben. Szóval azért jó úgy megérkezni, hogy teával, csocsóval meg egy használatra kész mobillal várják az embert!-köszi szépen!!!!!! (:

A szobám nagyon jó! Majd valamilyen formában küldök róla képeket. Nem olyan nagy, de igényes, szépek a bútorok, nagy az asztalom és az ablakom egy nyírfára és egy fenyőfára néz a kert felé. És ma (25-én) láttam egy mókust szöszmötölni a kertben! Ahogy néztem amúgy a szobámban kb. két polifoam elfér még, úgíhogy újabb okos adok Nektek a látogatásra. J Amúgy egy tipikus angol házban lakom 10percre a központtól négy másik emberrel, akik még 24-én este elvittek magukkal a kedvenc pub-okba, szóval igazán nincs okom panaszra. Bár szó se róla, egyelőre vajmi keveset értek, de tökélyre fejlesztem a bájos intelligens mosolyom. :P Még 24-én este elmentünk a Tescoba, és vettünk egy-két alap dolgot, úgyhogy ma, amint lesz időm kitakarítom a szobám (igényes, mint mondtam, de a tisztaság hagy némi kívánnivalót maga után, úgyhogy addig ki se tudok pakolni. Az igazat megvallva Marika néni az otthoni koliból infarktust kapna, ha meglátná…)

Na, szemezek még a fán szöszmötölő galambbal és szarkával (???lehet,h. nem az…), aztán belevetem magam a második napomba.

Szép keddet mindenkinek!

Sok-sok puszi!

Julcsi