A bürokrácia jegyében –pótlás

Sziasztok újra…!

Rengeteg dolog történt velem az elmúlt két napban (kedd, szerda)!

Gyakorlatilag az egész keddemet különböző hivatalokban töltöttem, pedig nem is oda indultam…Meghirdettek ugyanis egy ingyenes városbemutató túrát külföldi diákoknak, ami délben indult az (egyébként meseszép) egyetemi főépülettől. Szóval odamentem. Csakhogy az egyetlen lány –az idegenvezető- lebeszélt a városnézésről, mondván, hogy ma csak amerikai diákoknak van vezetés, és majd egy másik nap lesz az Erasmusosoknak is. Persze maradjak nyugodtan, ha nagyon szeretnék…de mivel ketten voltunk, úgy döntöttem nem élek az egyszemélyes idegenvezetés lehetőségével (mivel egyetlen lézengő amerikait sem láttam a környéken). Mondta a csajszi, hogy menjek be az E. irodába, és kérjem el a speckó erasmus programot. Hát, én felkerekedtem szépen, de ekkor még nem gondoltam,hogy este 6-ra érek haza.

Ó, az irodában nagyon kedvesen üdvözöltek, kaptam kis csomagot is, amiben térkép, meg persze rengetegsok reklám volt. Aztán beszéltünk pár szót Paolával (ő a főfőfő néni –lány- az irodában). Az egésznek az lett a vége,hogy jó lenne, ha minél hamarabb nyitnék bankszámlát, mivel kp-ban kaptam meg az ösztöndíjat (igen, lehet szörnyülködni), csakhogy ahhoz banki levelet kell kérni valami központi állami hivatalból, ahova vinnem kell az itteni diákigazolványomat, amit a rendőrségen tudok kiváltani (ha nem várom meg,hogy az iroda intézze el nekem 4nappal később - dehát minek is várnék, ha el tudom intézni hamarabb?), ahhoz viszont az kell, hogy regisztrálva legyek az egyetemi rendszerben. Csakhogy a felhasználónevem meg jelszavam nem jók, amiket adtak még az utazásom előtt és amik szükségesek a regisztrációhoz. Szóval ezt el kell intézni. Na ki tudta követni?:) Szóval ezt csináltam, csak visszafelé: felhasználónév kijavítása, regisztrálás (ez több, mint egy óra volt). A rendőrségen a néni nagyon készséges volt, csak épp nem mondta, hogy készüljek, mert le fog fényképezni a diákhoz, szóval az itteni igazolványomon kigombolt télikabátban meg lógó sálban virítok…Ezek után átvágtam a városon gyalog (nem költünk buszjegyre…). A hivatalban is nagyon rendesek voltak, úgyhogy pikk-pakk, meg is szereztem mindent. Aztán elszaladtam a nekem tetsző bankba időpontot kérni szerződéskötéshez, kaptam is másnapra.

Végül délután még bekuncsorogtam magam a magyarokhoz, akikkel egy utcában lakom, szóval pont útba esnek, hogy hadd netezzek kicsit, úgyhogy közelebb éreztem magam végre a világhoz…

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire lefáraszt ez a „máshol levés”, mert amint lehetett bedőltem az ágyba.

Jan.26.

Délelőtt kezdődött a hivatalos Eramsusos program egy nagyon szép egyetemi épületben, amit az otthoni Széchényi Könyvárhoz tudnék hasonlítani. Csak sajnos fél órával később kezdték, mint ami a papíron volt és nekem negyed 12-re volt megbeszélve a bankban a számlanyitásom időpontja. Szerencsére közel volt a kettő egymáshoz, úgyhogy ez nem is lett volna probléma. Ami viszont érzékenyebben érintett, hogy már itt a helyszínen vettem észre, hogy a lakcímemet totál zagyván írták le a banki levélre még tegnap (félig anyu nevét a városnévhez stb, pedig nem egy sorban van megadva semelyik igazolványomban sem...). Szóval számlanyitás elnapolva. Viszont a bankban külön odajöttek szólni nekem, hogy nagyon elnézésemet kérik, de lehet, hogy negyed (!!!) órát kell várnom mire sorra kerülök! –hát elképzeltem amint otthon az OTP Bankban ezt a rendszert bevezetik…A plusz üröm a dologban, hogy emiatt lemaradtam az ingyen erasmusos ebédről, magyarán az utolsó igazi melegkajás pöpec „mások szolgálnak ki engem és garantáltan fincsit eszem” étkezésről. Cserébe viszont elmentem a Queen Streetre, Cardiff Kárász/Váci utcájába, ahol találtam végre vodafon boltot, ahol fel tudtam tölteni a kártyám. Itt is majd’ elájultam milyen udvariasak voltak: külön kihúzták a széket és hellyel kínáltak, pedig egy nyamvadt feltöltőkártyáért mentem csak. Szóval annyira kedvesek itt az emberek, ha ezt otthon megtanulnák, az maga lenne az álom. Ezen kívül szerencsém is volt, mert ahogy ez a vodafon totál véletlen került az utamba, úgy a pénzváltó is. Úgyhogy tudtam váltani eurót, és ki tudtam fizetni a kolidíjam felét (két részletben kérik). 26-a volt a „fizetős nap”, előtte nem lehet, utána meg többet kérnek (halljátok kolisok, milyen mázlisták vagytok, hogy két hétig még ugyanannyit fizethetünk otthon?).

Délután pedig újra csatlakoztam a kb. 60fős erasmus csoportoz és elmentünk megnézni a cardiffi várat. Erről lesznek majd képek a neten, mihelyt utolérem magam. A vár csúcsáról jó időben lehet látni a tengert, de sajnos felhős volt az ég és rettenetesen fújt a szél. Azt hiszem itt kétfajta időjárás létezik: a. szürke ég, szitáló eső, b. világosabb, de felhős ég, és iszonyú hideg szél. Ja meg persze, ha Julcsi érkezik a városba, akkor süt a nap, de ez csak egyszeri esemény ;)

Hazafelé pedig felfedeztem az 1fontos boltot, ahol tényleg MINDENT egyetlen fontért lehet kapni, úgyhogy vettem magamnak olyan tányérokat, amilyet már évek óta szeretnék (fekete lapos, fehér mély), illetve ruhafogast. Ez utóbbit nem szeretnék évek óta, de itt mégis szükséges. Jáj, nagyon örülök ennek, bár sajnos nem kicsi kísértés…

De a legeslegjobb dolgok itthon értek: kitakarítottam végre a szobát, mert eddig nem volt rá időm, és szépen bepakoltam. Igaziból ezzel a lépéssel ÉRKEZTEM MEG, így, csupa nagy betűvel. Aztán kiderült, hogy az egyetlen lány lakótársam puszta jószándékból kitakarította a konyhában a polcaimat. Nagyon szenvedtem, hogy még hátra vannak azok is a takarításból, mert rémesen dzsuvás volt. Úgyhogy végül már csak be kellett pakolnom. Illteve ezek után beállította a netemet is, úgyhogy azóta van (Neki köszönjétek). Így az este hátralevő részében ahelyett, hogy elpakoltam volna a maradék nyolcmillió lomot is az ágyamról, inkább társadalmi életet éltem Veletek, de nagyon jól esett! :D

Folyt. Köv...

Puszi, Julcsi