De nehéz az iskolatáska

Az első gyatra nap.

- Szia Kislányom, na mi volt ma?

- Semmi.

Mindenki ismeri ezt az annyira tipikus párbeszédet, mert mindenkinek az életében előfordul. És nincs menekvés előle, még kétezer kilométerre otthontól is megtalál. Fejben.

Szóval az egyetemi élet itt is hasonlít abban az otthonira, hogy, bár élvezetesek az órák, de néha mégis átfordul a „rém unalmas”- kategóriába. Illetve nagyon leszívja az agyamat a folyamatos koncentrálás. Ami szerencse, hogy a vallási tárgyaim tanárait értem a legjobban, a másik két általános tárgyamat pedig jóval kevésbé (ez már kevésbé szerencsés). Viszont azok annyira nem fontosak, bár tény, hogy belőlük is kell beadandókat írnom. Ja, azért egy jó dolog volt: felismertem, hogy az egyik tanár Aquinoi Szt. Tamás Istenérveit magyarázza és rém büszke voltam magamra. Végtére is valamikor nekem is megadatik, hogy az legyek. J  Ez a hangulatomon viszont csak pillanatokra változtatott. Estére jó ramatyul is lettem, de persze aludni nem tudtam, mert a spanyoloknál este 11után kezdődik az őrültek háza. Egyetlen mentsváram a The Tudors című sorozat, amire az utóbbi időben rákaptam (hallod ezt, Gergő –a Te hatásod!). Bár tudnék róla mondani negatív kritikát is, mégis élvezem, hogy kosztümös, és 50 percre kiszakít abból a századból, amiben épp pörgésre kényszerít a sors. Viszont az eddigi lötyögés megbosszulta magát: a csütörtöki szemináriumra még a fele olvasnivalóval elmaradtam. Úgyhogy a szerdám elég vizsgaidőszak-hangulatban telt, bár jóval kevesebbet teáztam a konyhában, mint akkor szoktam…Délelőtt 10-től este 7-ig folyamatosan olvastam/ fordítottam. Aztán amikor kész lettem, és megnéztem végre az íméljeimet, akkor vettem észre, hogy írt a tanár, hogy az alábbi 6kérdésre válaszoljunk másnapra. Na ne! Ha nekem még egy árva betűt kell olvasnom Geertz-től, akkor én hazáig szaladok, nemhogy ebből a 45 oldalból még bogarásszak a tanárnak bármit is. Úgyhogy másnap reggel folytathattam a befejezettnek hitt munkát. A harmadik szürke nap.

Még jó, hogy a történetnek, amit az élet ír, még nincs vége…! J

Jó éjszakát!

Ui: újabb liftet fedeztem fel az egyetemi épületben –annyira izgi! :D