Folyt. Köv.

…Szóval pénteken olyan szorgalmas voltam, hogy az élet megjutalmazott; estére hivatalos voltam egy magyar névnapozásra. Persze „csak” négyen voltunk magyarok, de egyelőre számomra az itteni élettel összeegyeztethetetlen dolog hús vér magyarul beszélő embert látni, úgyhogy fantasztikus kuriózumnak tartom! De ezen mindenképp változtatni fogok! :D Persze azért tudom, hogy nem lehetek „antiszoc”, és nagymama koromban valószínűleg sajnálnám, ha most nem döngetnék szélesebb kapukat is a világ felé. Mindemellett azért jócskán vegyes volt itt is a társaság, de –főleg a csütörtöki spanyolos estém után- szembetűnő volt a hazai mentalitás. Iszogattunk, játszottunk (haj, érződött azért játék közben, hogy egyelőre a mosolygás jobban megy a beszédnél, de hát legalább dupla izgalom…), csocsóztunk –semmi üvöltözés és semmi ablakban táncolás. Plusz egy szociológiai érdekesség: tény, hogy a magyaroknál még mindig tabu téma a vallásosság kérdése, illetve, ha nem is tabu, azt hiszem nem tudják/tudjuk még hogyan kezelni. Mivel az elmúlt három hétben elég sok embernek mutatkoztam be, így szinte mindenkivel szóba került, hogy vallással kapcsolatos dolgot tanulok. Emlékszem, első héten, amikor egy kanadai lánnyal beszélgettem, ennek hallatán rögtön megkérdezte, hogy amúgy katolikus vagyok-e és fogok-e itt is közösségbe járni? Ez meglepett, mert nem titok, hogy aktív vallásgyakorló vagyok, de otthon nem kérdezgetik egymást ilyen nyíltan az emberek. Vagy később a spanyolok a magyarok vallásosságáról érdeklődtek. Egyedül a honfitársak esnek nekem, vagy kerülik kínosan a témát. Persze nem baj, mert végtére is mindenki otthonról hozza a kultúráját. Kíváncsi vagyok ez a távoli jövőben milyen irányban változik majd? Elhatároztam, hogy nyitott maradok a kérdésre.

Ennek az estének a hozománya a szombat este. Persze azért a két este között (és két nagyobb lendületű olvasás között) voltam kicsit a levegőn is. Lhachtalion, kérlek találd ki hol? ;) :P (megfejtés alább).

Szóval a magyarok egyik lakótársa (egy amerikai lány) elhívott engem szombat estére valahova… kérdezte, hogy mennyire ismerem itt a pubokat, és miután töredelmesen bevallottam, hogy eddig nem éppen az ivászatról szólt az életem, gondoltam most ketten-hárman beülünk valami kiskocsmába. Így el is mentem a legkényelmesebb kis narancssárga pulcsimban, farmerban, ahogy az ugyebár szokás. Mikor odaértem, akkor fogadott a meglepetés: legalább tíz ember volt már a lakásban (ez volt a gyülekező pont –akinek nem lenne egyértelmű), a lányok mind kisestélyiben, fiúk lazán, elegánsan és férfiasan ingben, lakkcipőben. Az első kényszeredett mosoly után még az is megtudtam, hogy nemsokára jönnek értünk a taxik, mert, hát megyünk a BELVÁROSBA!!! Csak előtte elszaladtak páran a közeli automatához kivenni pénzt estére…Hát, ha mi most kaszinóba megyünk, egy életre nem felejtem el ezt a napot –nekem még működő bankkártyám sincs… (amúgy a bankkártya-ügy külön történet, majd jön az is; roppant tanulságos). Végül kiderült, hogy itt mindenki a legjobb ruhájában (és a lányok a legmagasabb sarkú cipőikben) megy el egy szimpla szombat esti ereszd el a hajamozásra. Úgyhogy úgy határoztam, Juliska megmutatja, hogy 1. a magyar lányoknál nem a ruha teszi az embert, 2. miért is előnyösebb nadrágban és kényelmes felsőben élvezni a szombati szabadságot? Juliska megmutatta. Probléma megoldva. ;) Ettől függetlenül én jöttem el leghamarabb (nem tehetek róla; öreg csontjaim…), de ez lehet, hogy azért is történt így, mer az italok itt 1000forintnál kezdődnek. Linczike, itt Te sem lennél alkoholkirály… Ennek persze inkább az előnyös oldalát látom. Nincs mit tenni, kezdek egy nyugodtabb életszakaszba lépni. De hát ezen az olvasóim nagy része már túljutott, úgyhogy nem is pazarolnék rá több szót.

Még mielőbb befejezném, belekezdek a „Csodálatos kártyaszaporítás” című bestsellerembe: csütörtökön végre megkaptam a leendő bankkártyám pinkódját levélben Aztán még egyszer. Hát bizony két különböző kód volt. Aztán pénteken végre megkaptam a kártyámat is. Aztán szombaton kaptam egy újabb kártyát és persze nem lehetett tudni melyikhez is tartozik a szerződésben leírt számlaszámom (mert, hát ugye én egyetlen számlát nyitottam, tehát egy számlaszámom is van. Ellenben két totálisan különböző bankkártyám.

Egyedül a nevem egyezett mindenütt). No majd jön a megfejtés is…

Sok-sok pusszantás!

Megoldás, hogy mit csinált Julcsi szombaton: barangolt a Tescoban –najó, vásároltam is. Ez van, ha ez ember eszik…