Függelék

Jónéhány olyan dologgal találkozom itt, amik a puszta kulturális/tradicionális különbségek miatt is jócskán színt visznek az életembe, valami miatt eddig mégsem kerültek említésre. Íme néhány gyöngyszem.

Azt mindenki tudja, hogy az autók a „másik” oldalon közlekednek. Azonban az elég megkavaró, hogy bármelyik irányba lehet parkolni. Szóval, itt nem jön rá az ember, hogy egyirányú utcába tévedt abból, hogy minden autó a másik irányba néz. Itt mindkét oldalon össze-vissza állnak. Úgyhogy az első napokban, mint egy őrült nézelődtem, mert itt nincs meg az „első pillantásra rájövök merről NEM fognak elütni” érzésem.

Egyébként Cardiffban nem csak az autók mennek fordítva, hanem azt hiszem, itt alapvetően minden fordítva van beszerelve: a kulcsot a zárba a recés oldalával fölfelé kell bedugni és a nyitási irányba záródik. A villanykapcsolót következetesen lefelé kell nyomni ahhoz, hogy felkapcsoljuk a villanyt, és nem azért, mert a derék villanyszerelő két sör között nem figyelt arra hogyan fogja a kapcsoló berendezést…

A mosdókagylón a hideg és a meleg víznek külön van a csap. Persze ezt sokan tudtátok, azt viszont nem biztos, hogy a közintézetekben is (egyetemi mosdó, szórakozóhelyek, pubok), úgyhogy mindenhol van helyes kis dugó, így mindenki pancsolhat kedvére.

Maradjunk picit a mosdóban; a vécében első alkalommal kínosan keresvén a gombot vagy madzagot arra kellett rájönnöm, hogy külön kilincs van felszerelve lehúzónak. Azaz arra a falra, amelyikre a víztároló (így hívják?) is fel van téve, arra a falra van szerelve egy kilincs, és teljesen külön áll magától a berendezéstől. Kicsit furcsa látvány, mert olyan, mintha egy másik ajtó lenne. De nem az… viszont az egyetemen olyan figyelmesek a diákokkal szemben, hogy a vécépapír tartókra ki van írva, hogy amennyiben elfogyott a papír, hívja segítségül a portát. És alább a porta telefonszáma. Ezt jelenti a királyi életminőség? :P

Személyes hülyeség: nem tagadom, egyszer sikerült kizárnom magam. J A szegedi koli úgy látszik annyira elkényeztetett, hogy elszoktam a kulcs használatától. Ott kapukód van, és az pont elég a boldogsághoz. Úgyhogy még az első héten előkelően bevágtam magam mögött az ajtót. Persze abban a pillanatban esett le a tantusz, hogy most megszorultam (ja, nincs csengőnk –nehezített pálya, hogy lehet hozzánk földi halandóként bejutni). Szerencsére amint épp magamba szakadtam volna, akkor hallottam, hogy az egyik lakótársam csörtet a lépcsőn, aki így megmentett.

Minden házban, és minden ház minden helyiségében van tűzriasztó. Tehát, amit első nap vettem illatosító szettet, azt nem tudom használni (erre szerencsére még idejében rájöttem –az egyik lakótársamat így látogatták meg előző félévben a tűzoltók). Persze jó ötlet, mert biztonságos, de, ha más dologra nem is gondolunk: ezek nem hallottak még a romantikáról?? Gyertya nélkül mit ér egy ábrándos lélek?! Plusz poén a riasztóval: időnként megszólal magától és akkor valakinek le kell caplatnia a földszintre és kikapcsolni. Szuperbiztos kis berendezés: akkor is segít, amikor nincs baj…de az éjszaka közepén is. Egy biztos: vele nem unalmas az élet.

„És most az időjárásról”: sokszor estem már abba a hibába (én naiv), hogy úgy öltöztem fel, amilyennek láttam az időt abban az órában, amikor elindultam. Pedig ezzel itt egyáltalán nem érdemes foglalkozni: ha gyűlnek a gomolyfelhők, akkor ugyanakkora esély van arra, hogy essen az eső, mint amikor ezer ágra süt a nap. Így esett le a tantusz: itt nem kapja meg senki azt a luxust, hogy a frontra hivatkozhasson, amikor fáj a feje, vagy rossz kedve van. „Hűha, jön a meleg, hisz 10fok van, most már értem mi a bajom” –na, ilyenkor szinte biztos, hogy hazafelé menet már didereg az ember. Szóval lőttek a meleg frontos sztorinak.

Slussz poén: itt vagyok Európa egyik legcsapadékosabb országában negyedik hete, és még mindig nincs esernyőm. Nem hoztam, mondván azt egyszerűbb itt venni. Csakhogy, ha esik az eső, akkor nem megyek el a boltig, hogy vegyek egyet, hanem gyorsan a suliba, vagy haza rohanok. Errefelé pedig nincs bolt. Egy ideig élt bennem a mindent túlszárnyaló dac is: azért sem. Nem vagyok hajlandó megadni magam a rossz időnek, hogy reggelente görcsösen kelljen keresgélnem az ernyőmet. Ez azonban már elmúlt. Ernyőm azonban még mindig nincs. J Na, de az most nem is kell az ágyba, úgyhogy nem rágom magam tovább a dolgon, inkább elmegyek aludni.

Sok puszi!