Úgy hívják, hogy élet.

Mindenek előtt bocsánatot szeretnék kérni a nagy elmaradásért…

Az utóbbi időben két fontos területen történt változás az életemben (és meglepő, de nincs összefüggés a kettő között, bár így lenne logikus…). Szóval beindult a tanulás, illetve a szociális életem ugyan még koránt sincs a megszokott állapotában, de kezd kikupálódni (kopp kopp kopp).

Minden azzal a bizonyos csütörtöki nappal kezdődött… Kedden ugyebár megvoltak az első óráim, még, ha kicsit nehézkesen is akart befogadni az egyetem. Azonban a szemináriumok csütörtökön vannak, így az igazi megmérettetés, illetve a tanulásos része a dolognak ekkorra tevődött. Jó, persze teremkeresgélés –ez az életem részévé vált, talán már némi bája is van – azért még volt. Az óráim nagyon-nagyon érdekesek! És a tanáraim is iszonyat barátságosak, közvetlenek a diákokkal, élvezetesek az órák, és látszik rajtuk, hogy nem kényszerből tanítanak. Ez otthon sajnos nem mondható el; jópár olyan kurzust végigszenvedtem, ahol a tanárnak púp a hátán a tanítás, csak kötelező, ha az egyetemen akar kutatni. Ja és nem csak az éves tematikát kapjuk meg (ettől voltam elájulva kedden), hanem minden órára írnak külön-külön, és ez sokat segít, hogy tudjam követni az óra menetét. Persze felveszem a biztonság kedvéért az óra hanganyagát, de még nem használtam. Azt hiszem maga a tudat ad biztonságot, hogy bármikor visszahallgathatom.

A szociális életem (első rész):

Este elhívtak egy spanyol házibuliba. Kriszti, nem tudom Te hogy bírtad, amikor kinn voltál fél évig, mert nekem konkrétan fájt a dobhártyám az este után… akkor is ordítanak, amikor totál semmi okuk nincs rá. Azt hittem megszoktam a családban a görögös felfordulást, de azért Drága Rokonaim, próbáljunk meg a görög lagzi szintjén maradni. ;) Egyébként nagyon barátságosak és befogadók és ahol ők vannak, ott van buli, ez egészen biztos. Bár nem kellett szégyenkeznem, mikor az amatőr szambatudásommal közéjük álltam, és az is biztos, hogy a szegedi barátaimmal tovább bírjuk az iramot, mint ők. Mi tagadás, nagyobb az átlagsúlyuk pár kilóval…Iszonyú, hogy mindig a sztereotípiákba futok, amit nagyon utálok, úgyhogy majd leépítem magamban, hogy igenis az egyének számítsanak, de elég sok belőlük tényleg igaz.

Ami különleges élményt adott: képzeljétek, volt a társaságban egy vak srác is –ő is Erasmusos diák. Nagyon jó volt látni, amilyen lazán és természetesen kezelték; mindenki figyelt rá, illetve természetesen ő is szerepelt a fényképeken stb. Aztán mikor átmentünk egy szórakozóhelyre, én kísértem át. Ha mentünk valahova, mindig fogta valakinek a karját. Beszélgettünk, illetve néha mondtam, hogy most fel vagy lelépjen, lépcső, stb. Nagyon felnézek rá, mert szerintem iszonyat nagy bátorságra vall, hogy ilyen lazán tudja kezelni az életet. Mikor táncoltunk, akkor pedig ott állt velünk ő is ugyanúgy, persze akkor azért mindenki jobban figyelt, mert nagyon könnyen elvesztik egymást az emberek, még, ha alapból látnak is. Én még nem kerültem közvetlen kapcsolatba nem látóval, és hihetetlen nagy élmény volt most! Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy ennek részese lehettem!

Ami az enyém, az nem másé.

Nagy igazság, főleg, mert elvesztettem az egyik kedvenc sálam (szerintem én vagyok az egyetlen ember, aki még sálat hord Cardiffban –megőrültem?? pedig már 10fok van!!!). Vitatkoztam egy jót a ruhatáros lánnyal, hogy nem velem van a baj, egészen pontosan emlékszem, hogy abban jöttem, de nem tudtam meghatni. Úgyhogy elgyászoltam (mármint a sálamat. A ruhatáros nőt élve hagytam –csak a félreértések elkerülése végett). Aztán elindultunk hazafelé. Ééés a bulihely előtt megláttam egy fiú nyakában!!!! Ééés –bár nem könnyen –de sikerült leimádkoznom róla! Visszaszereztem. Bár büdös volt… de most azt hiszem szorosabb lett a kapcsolat köztünk. J

Ennek örömére a péntekemet ellógtam. Pedig itt már 3órakor bezárnak a szórakozóhelyek, szóval hamarabb kerültem ágyba, mint ahogy számoltam eredetileg. Bár ez a lógás része nem egészen igaz, mert elkezdtem olvasni a kötelezőket a szemináriumokra. Egyelőre kellemesen csalódtam magamban, mert a könnyebbel kezdtem, és így sikerélményem lett, ami miatt meg további ambícióm. Ez volt a terv.

Most abbahagyom, mert az izgalmas részeknél kell abbahagyni, és most az következik.

Addig reklám…

Puszik J