Szép szón gondolkozom, ami jó lenne címnek. Mert ehhez szép szó illik.

Muszáj írnom! A levegőről. Mint ahogy otthonra is, ide is megérkezett a tavasz. Az utóbbi egy hétben minden nap lefényképezem az ablakom előtt lévő nyírfát, mert olyan ütemben kezdett kizöldülni, hogy alig tudom nyomon követni. Már alig várom, hogy teljesen eltakarja az ablakom bal oldalát is –jobb oldalról egy fenyőfa keretezi a világot körülöttem. Na, de az illatok. Legszívesebben lefényképezném. Szétfeszít, és nem tudok betelni vele. Egyszerűen nem tudok akkora levegőt venni, hogy elég legyen. És viharos sebességgel árasztják el az agyam minden zugát és úgy érzem minden egyes oxigénmolekulával újabb emlékek élednek bennem. Ma többek között sétáltam egy kiadósat a jó idő és az új fölsőm örömére, na,meg, hogy túl vagyok a kötelezettségeimen pár percre…És a levegőben annyi minden volt. Persze sokféle környéket jártam be (tudjátok, itt viszonylag közel van egymáshoz minden).

Már egy hete nem győzöm szagolgatni a lenyírt fű illatát. Tavasz, takarítás, Balaton. Madárcsicsergés, távolban néha a vonat hangja. Egy jó könyv.

Víz. A tenger illata, amit még nem érzek, de az érzékelhetetlenből mégis megkap valami. Az embernek önkéntelenül is megugrik a pulzusa. És a sirályok, amik jelzik, hogy már tényleg nem vagyok messze. Megint Balaton. A következő levegővétel pedig Skandinávia. Életemben nem láttam és hallottam még annyi sirályt, mint ott. Csobogás és autó zaj. Ez a Tisza part hangja. Szegeden egy jó fagyi a parton, érezni, ahogy mindenhonnan árad az élet és megkönnyebbülten nyugtázom a háttérben a város zaját.

Éttermek, tavaszias parfümök, friss szél. A parfümöknek mindenkin más illatuk van. Attól függ mit érzünk, hogy hogyan vegyülnek az ember saját kémiai anyagaival. Így évszakonként akaratlanul is változik az emberi illat. Jó idő. A fekete pólóm csak úgy vonzza a napsugarat. Milánó, Párizs, Assisi, Siófok, Montpellier. Számomra a tökéletes magány és a tökéletes szabadság édes kettőse. A fény duplán csillan, a meleg duplán érkezik. Az üveg toronyházak sokszorozzák a fényt, köztük néha megreked a levegő. Fáradt olaj szag. Szeged, az albérletem. A szomszéd néni minden nap főzött valamit. Alkonyodik. Hűl a levegő, az orromban minden egyes receptor új életre kel a friss oxigéntől. Szegeden gyakran ücsörgünk a Milka teraszán sötétedés után is, amikor már jó idő van. Ugyanúgy csobog a háttérben a szökőkút is. A friss levegő nyugtatja az embert. Otthon gyakran alszom nyitott ablaknál. Szeretek hajnalban felébredni, hogy fázom, ha ki vagyok takarózva. Mert szeretem visszadugni a lábam a takaró alá. Az étterem gyertyájának az illata –viasz szag. A gyerekkorom –kézműves táborok. Nagyobb korom –titkos, kimondatlanul kimondott szavak a gyertyafény homályában. Balaton –a gyertya, amit körbeül a család egy bor mellett. A borban az este végeztével muslicát találunk.

A csöndes levegő –Tunéziában befelé fújta a meleg szellő a függönyt. Krétán a só illata töltött be mindent.

Voltam a héten St Fagansban, ami a cardiffi skanzen. Nagyon szép idő volt szerencsére, és jót sétáltunk (egy kanadai lány, egy washingtoni srác meg én). A vár olyan volt, mint Csipkerózsika otthona, a kiépített falu meg mintha egy filmforgatás otthagyott díszletei lennének. De jó volt. Csomó barika bégetett –a barikáknak is jó illatuk van. Természetes szaguk van. Nyolc éves koromban voltam kecsketáborban. Egy hétig segítettünk ellátni az állatokat. A friss szénának olyan az illata, hogy az embernek megéri hajnalban kelni, hogy beleszagolhasson a levegőbe. Az 1700-as évekből megmaradt házak sötétek és dohosak. Ódon, a tömör gerenda történelemmel megtelt szaga. Dohszag van ott, ahol régen nem járt senki. Tüsszentenél a portól, de mire kiérsz a házból kimegy az orrodból. Csak facsarja. És a rózsa illata. A rózsa illata szelíd, kedves és friss. Nem tolakodó, de, ha sok van belőle tömény és nyomulós. Giccses. Elég kétszer lefényképezni. A lengyel lányokkal, akikkel nem rég jóban lettem, elmentünk egy parkba sétálni -mert mindenki örül a tavasznak- még múlt vasárnap. Bemásztunk a rózsabokorhoz fényképezkedni. És megettem első cardiffi fagyimat. A lengyelek szerint édesebb, mint az átlag. Engem nem zavart J Egyébként vasárnap –templom- füstöltek a templomban, még érezni a szagot. Az otthon illata.